Második nap - Sajtótájékoztató

Ismét a tegnapi időpontban keltem, ami mint kiderült, óriási hiba volt, ugyanis ma normál lapzárta volt, ami annyit jelent, hogy 9-re kell menni. Persze én bent voltam 8-ra, és egy órán keresztül újságokat olvasgattam. Hm. Mindegy, kb. ugyanolyan fáradt lettem volna, ha egy órával később is kelek.
Megtörtént a szokásos reggeli értekezlet, majd kiderült, hogy ma egy sajtótájékoztató van napirenden, amire elkisértem a csajszit, ezzel is tanultam, meg persze kicsit megismertem a leányzót is.
A sajtótájékoztatót Kollár Lajos tartotta, de erről tök mindegy, nem írok semmit, az egész sajtó ettől zeng. Az összes internetes oldal és holnap a napilapok is.
Kicsit vegyes érzelmekkel indultam neki, de kellemesen csalódtam, ha lehet ilyet mondani egy ilyen megrázó élmény után, ugyanis Erőss Zsolt édesanyja az összeomlás szélén volt. Nem jegyzeteltem, úgy gondoltam a fejemben tudom tartani az információkat, aztán picit lestem a gyorsan megjelent cikkekből az internetről.

Miután visszaértünk a szerkesztőségbe azt a feladatot kaptam, hogy én is dolgozzam fel az eseményeket, hogy megnézhessen, hogy s mint megy ez nekem. Ott voltam életem első olyan feladatával, ami azért nehezebb volt, mint 5 kis hírt összedobni, úgy, hogy a felelős szerkesztő nézi majd át, és mond véleményt.

Megírtam, úgy ahogy nagyjából gondoltam, ugyanis a rutin dolgok, hogy mit is kell ebből pontosan kiemelni, még nem mennek, így nem voltam kétségbeesve, hogy esetleg nem sikerül, hiszen ahhoz nagyon csodaembernek kell lenni, hogy elsőre sikerüljön tökéletesre. A szerkesztő átnézte, megdicsérte a fogalmazást, a nyelvtant, helyesírást majd persze elég sok mindent kijavított, de teljesen tanító jelleggel, abszolút nem éreztem rajta semmiféle fellengzőséget, vagy megalázási kényszert. És nem is vettem annak! Elküldött, hogy a megbeszéltek alapján írjam újra, amivel úgy negyed óra alatt végeztem is. Újra átnézte, és annyira büszke voltam magamra, amikor pár szóismétlés és szinonima keresésén kívül nem kötött bele semmibe, és azt mondta, ez olyan anyag, amit már simán lehetne a szerkesztőnek küldeni. A rosszakaróim persze rátapintottak a legnagyobb baromságra. Ahogyan ezt büszkén meséltem rákérdeztek, hogy frfi vagy nő a szerkesztő. Mikor mondtam, hogy férfi, akkor helyeslően bólogattak és szinte a saját vállukat ütögették, hogy ők gondolták, hogy ez van a háttérben. Ekkora baromságot régen hallottam. Egy sikeres embernek, akinek sok beosztottja van, hatalmas szava és hatalma, úgy, hogy én gyakornok vagyok.. szerintem egy percig se gondolkodott volna azon, hogy lefikázza az írásomat, ha az tényleg rossz. Büszke vagyok és kész!