Szóval az újságírás rögös útjára tévedtem, mint kezdő külsős. Ez annyit tesz, hogy cikkenként most már pénzt is kapok. Ami gyönyörűen hangzik és ha mindezt megfelelő tájékozottságnak, íráskészségnek és kitartásnak kell öveznie. Nem lehet ugyanis félvállról venni a dolgokat, meg kell tanulni, hogy minden egyes leírt szóért én felelek. Sok újságírót perelnek rágalmazásért és ez még az enyhébb dolog. Én pedig - főleg kezdőként - semmiképp nem szeretnék ebbe a szituációba kerülni.
A napjaim így a nyáron zsúfoltan telnek. Felkelek egy órával az indulás előtt, témát keresek aznapra, majd beslattyogok a szerkesztőségbe. Nem kezelnek kifejezetten zöldfülűként, és lassan, de biztosan, úgy a magam tempójában összehaverkodom mindenkivel. Büszke vagyok magamra, ugyanis sok cikkem megjelent az utóbbi 2 hónapban, viszont augusztusban már nem tudok 100%-osan erre koncentrálni. Nehéz ez. És még nehezebb a tény, hogy ezt hogyan kell közölnöm azok felé, akik esélyt, lehetőséget adnak nekem, és a szemükben talán úgy tűnhet, nem taposok az álmaimért eléggé. Pedig igen. De nagyon nehéz helyzetben vagyok.
Az OTTHON nekem nagyon messze vagy, majdnem 200 km. Édesanyámat pedig nem láttam hónapok óta. Így telt a tavaly nyár is, és nem szeretném, ha így menne továbbra is. Nem tudok, de nem is akarok elszakadni ennyi időre tőle csupán azért, mert úgy érzem, nem érthetnek meg engem bent, és talán léhűtőnek tartanának, mert haza szeretnék utazni. A családommal és a második családommal szeretnék tölteni időt, amíg el nem kezdődik az iskola ismét.
A második családom a párom családja. Nekem elég csonka a família és hatalmas áldás nekem, hogy kaptam egy új esélyt arra, hogy olyan emberek közt legyek, akik bár vér szerint nem kötődnek hozzám, de többet foglalkoznak velem, mint a sajátom egy része. Sajnos.
Na mindegy elég az érzelgősségből.
Meg kell találnom a diplomatikus módját ennek a tervemnek. Szépen elmondom nekik. Ha megértik akkor öröm lesz, ha nem, akkor pedig magukra vessenek.
Igazából akár mondhatnák azt is, hogy más sem tölt sok időt otthon, viszont nekik járt az 1-2 hét szabadság a nyáron. Ami nekem ugye hivatalosan így nem elnézett. Pedig külsősként végülis mindegy, mert annyi pénzt kapok, amennyit dolgozom.
De félreértés ne essék! Nem a lap ellen beszélek, csak a saját eszmefuttatásom megy végbe.
Érzem magamon amúgy, hogy elég pofátlan újságíró leszek (ha az leszek végül). A héten jelent meg egy cikkem, amivel kapcsolatban az azt megelőző telefonos interjú alatt az alany elmondta nekem, nem nagyon szeretné egyelőre közzé tenni ezt a dolgot. Én lesarkítottam annyira, hogy ne tudjon senki belekötni, majd leadtam és másnap megjelent. Ez van. Lehet így kell ezt csinálni.
Szóval jövőhéten még 4 nap meló vár rám, aztán még van 3 nap. Utána pedig augusztusban talán 2 hetet szeretnék aktívan bent lenni. Utána pedig megbeszélés szintjén beküldéses alapon, vagy néha bejárok. Ez még a jövő zenéje, de senki nem mondhatja, hogy nem éltem az ezüst tálcán elém tárt lehetőséggel. Már érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése